2014 februárjáig három havonta jártak kontroll vizsgálatra Essenben, majd 2014. februárjában kapták azt hírt, hogy Lili a várólista elején van, úgy készüljenek, hogy a kontroll vizsgálat után már nem engedik haza Magyarországra.
Lili Tündér, szépséges Gyöngyhercegnőnk, hihetetlen erőt, bátorságot, méltóságot tanultunk Tőled: megmutattad, hogy mit jelent küzdeni, megmutattad, hogy mit jelent fogcsikorgatva talpra állni, mit jelent mindent kibírni és mosolyogva bátorítani, miközben csendben rettegve szorítottad a szüleid kezét.
Köszönöm, hogy ismerhettelek, hogy szerethetlek, köszönöm a gyöngyöket, köszönöm, hogy voltak közös álmaink, hogy vannak közös emlékeink és hogy foghattam a kezedet.
Hiszem, hogy van egy jobb világ, ahol az égi gyöngyfűzés közben kiskutyák vesznek körül és nem fáj már semmi. Hiszem, hogy megtalálod a többieket és vigyáztok egymásra.
... Nekünk pedig megmaradsz örökre... a szívünkben, a lelkünkben, a képeinken, a gyöngyeinkben és az emlékeinkben.
Isten Veled Lili!
...örökre..
Előző bejelentkezésünk jó régen volt... de nem történt sajnos semmi érdekes azóta. Illetve az mindenképpen jó hír, hogy a repülő probléma megoldódott az OEP segítségével :) Úgy fog történni, hogy amikor riadóm lesz, akkor az essen-i Transzplantációs Központ küldi értem az ottani szállítórepülőt, amíg az ideér értem és anyáért a repülőtérre, addigra mi is Budapestre érünk autóval.
A mai napon végre valóban felkerült Lili az Eurotransplant májvárólistájára, végül valóban csak 22 ponttal, ami egyrészt jó hír, hiszen a vizsgálatok alapján JÓL van, másrészt rossz hír, hiszen ez nem túl magas pontszám... Azt, hogy hányan várnak az Eurotransplant-ban ilyen vércsoporttal, ilyen méretben májra, nem lehet tudni, annyit tudunk, hogy Essenben SENKI. Ez reményt ad arra, hogy feltételezzük, hogy nincsenek sokan a várakozók... 
Ma megint megkínoztak (árammal jól megrázattak) nagyon fájt, de szerencsére nem tartott sokáig. Ez a vizsgálat azért kellett, mert a biopsia óta zsibbad a jobb lábam. Ebédre adtak lencsés, répás béltartalmat:) szörnyű íze volt. A német kaja arra jó,hogy éppen csak életben tartson... nemhogy jó csülökpörköltet adnának.:) Tegnap mikor kiderült, hogy hazamegyünk (amit Timi angyalkám már megírt és így nekem már nem kell :)) rögtön az jutott az eszembe, hogy Mancikát halálra ölelgethetem:). Már nagyon várom, hogy megimádjam a kis drágát (annnnnnnnnnyira hiányzik). Tegnap már nem tudtam írni, mert nem volt jó az internet és ilyenkor jön szóba Timi angyal aki hipp-hopp megírja az eseményeket:). Már egy párszor voltunk a Gruga parkban kacsákat etetni. Nagyon szép a park van egy csomó állat, főleg madarak, flamingók, papagájok, sasok és még sok-sok olyan madár amiről azt se tudom, hogy milyen fajta. Rengeteg színes gyönyörű virág és kis tavacskák és még biztos van sok minden más is amit még nem láttunk. 
Mancika traktoros eb lesz.Lehet mire hazamegyünk átveszi a gazdaságot apa helyett:).
A múlt hét nagyon zűrös volt,vizsgálat, vizsgálat hátán.Mondhatom nem volt kellemes, és különben is majdnem halálra szekáltak.Hétfőn és kedden éheztettek,szerdán volt tükrözés,csütörtökön semmi,pénteken volt MR (nagyon sz... volt) rám pakoltak valamiket, majd meg fulladtam és egy csomó ideig vissza kellett tartani a levegőt meg idegesítő hangok is voltak és egy óráig mozdulatlanul kellett feküdni a végén már azt se tudtam, hogy melyik testrészem hol van. És még pénteken volt a biopszia.Hétvégén nappalra elengedtek, de a kórházba kellett aludni.Nem voltam valami jó hangulatban, ezért nem is volt kedvem semmihez, még írni se. Most már jobb a kedvem, tegnap apával kacsákat etettünk és, hogy végre kivették a branült a kezemből (sok-sok könyörgés után) tudok gyöngyöt fűzni és anya is kezd belejönni.
.jpg)
.jpg)
A mai nap nagyon hosszú volt.Pestre mentünk elintézni amit még kellett a kiutazáshoz.
Elkezdtem a kis, drága Mancikámnak a holmijait összepakolni. 