
Lili 2007. márciusában és 2008. januárjában is átesett már májátültetésen, sajnos rendkívül peches volt: egyik szervátültetés sem mondható sikeresnek. 2011. áprilisában felkerült a németországi (Essen) májtranszplantációs várólistára: sebésztechnikai okokból Lili érdekében az a legbiztonságosabb ha ebben a német, nagy tapasztalatú májtranszplantációs centrumban történik meg a harmadik mátátültetés.
2014 februárjáig három havonta jártak kontroll vizsgálatra Essenben, majd 2014. februárjában kapták azt hírt, hogy Lili a várólista elején van, úgy készüljenek, hogy a kontroll vizsgálat után már nem engedik haza Magyarországra.
2014. október 01-én, már rendkívül rossz állapotban, de még talán időben: Lili új májat kapott Essenben. Az első néhány nap boldogsága után elkezdtek gyülekezni a váratlan felhők és szövődmény szövődmény hátán érkezett... egy hihetetlen hullámvasút indult, tele reménnyel, kétséggel, bizakodással és könnyekkel.
2015. február 06-án - hosszabb szervezést követően - végül mentőrepülővel hazahozták Budapestre, a Transzplantációs Klinika 206-os szobáját vette birtokba boldogan Lili és érkezése után pár perccel már megmutatta hogy micsoda akaraterő van benne: négy hónap fekvés után saját lábán ment be a kórterembe egy darabig... aztán az intenzív osztály lakója lett, mert az eddigi hullámvasút folytatódott... Soha el nem képzelt mélységeket és magasságokat jártunk be, többször jártunk nála elbúcsúzni, de mindig fordított, minden lehetetlen helyzetből visszajött és mi mindig elhittük neki, hogy sikerülhet.
Egy tudottan óriási kockázatú műtét jelenthette volna az egyetlen esélyét: a lépkivétel.
2015. április 09-én délelőtt a budapesti klinika dolgozói megpróbálták a lehetetlent... Nem sikerült. A lépkivétel végén Lili fáradt szíve nem dobbant többet és hiába próbáltak meg mindent és még annál is többet, már nem volt visszaút.
Lili Tündér, szépséges Gyöngyhercegnőnk, hihetetlen erőt, bátorságot, méltóságot tanultunk Tőled: megmutattad, hogy mit jelent küzdeni, megmutattad, hogy mit jelent fogcsikorgatva talpra állni, mit jelent mindent kibírni és mosolyogva bátorítani, miközben csendben rettegve szorítottad a szüleid kezét.
Köszönöm, hogy ismerhettelek, hogy szerethetlek, köszönöm a gyöngyöket, köszönöm, hogy voltak közös álmaink, hogy vannak közös emlékeink és hogy foghattam a kezedet.
Hiszem, hogy van egy jobb világ, ahol az égi gyöngyfűzés közben kiskutyák vesznek körül és nem fáj már semmi. Hiszem, hogy megtalálod a többieket és vigyáztok egymásra.
... Nekünk pedig megmaradsz örökre... a szívünkben, a lelkünkben, a képeinken, a gyöngyeinkben és az emlékeinkben.
Isten Veled Lili!
...örökre..