Elkezdtem a kis, drága Mancikámnak a holmijait összepakolni. 

Szomorú vagyok,mert nagyon-nagyon fog hiányozni, de tudom, hogy Lovaséknál jó helyen lesz és nagyon fogják szeretni.Ez vigasztal, na meg az, hogy ha hazajöttem Essenből megint találkozunk és talán lesz Mancikának egy kis tesója.

Eddig azt vártam, hogy végre szóljanak és most már azt, hogy hazafelé jöjjünk.Igaz sok minden mást is várok, de előbb legyen meg gyorsan a műtét és aztán majd lehet a többit is várni.

Ma elkezdtem a gyöngyhímzést is csinálni, ez is nagyon foglalkoztat a gyöngyfűzés mellett meg a varrás is.

Jó, hogy el tudom magam foglalni így legalább nem mindig a rossz dolgokra gondolok.